Bemutatkozás

Mi is a túravezetés?
Ez még akkor kezdődött – mesélik az “öregek” – amikor gyerekek voltunk, először csak heccből, kimerészkedtünk az erdőbe. Aztán később, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egyre többet jártunk oda.
Szinte miden hétvégén kirándultunk. És amikor csak lehetett elvittük a barátainkat is. Később ez a kellemes időtöltés egy hobbivá nőtte ki magát, majd megérett bennünk a vágy hogy jobban megismerjük a környezetet, ahol szabadidőnk nagy részt eltöltöttük.
Amikor megismertük, akkor pedig egyre több emberrel próbáltuk megszerettetni, egyre több embert próbáltunk bevonni ebbe a mi “kedvenc” időtöltésünkbe, a természetjárásba.

Megszállottság vagy elhivatottság?

Inkább az utóbbi, legalább is az mindenképp ismérve annak, ha valaki igazán természetjáró. Persze lehet megszállott is, a szó jobbik értelmében. A természet, az erdő egy olyan tér ahol nem lehet eleget lenni, mindig más arcát mutatja, és soha sem mondhatjuk azt, hogy már teljesen ismerjük.
Ezért aztán folytonos vágy hajt minket, természetjárókat, hogy menjünk és menjünk, és amikor csak lehet keressük fel a mi szentélyünket, azt a helyet ahol igazán otthon vagyunk – még ha ezt tudatosan nem is érezzük néha így.

Túra-vezető…
Ha valaki egy kiránduló csoport élére áll az “én tudom az utat, gyertek utánam!” felkiáltással, lehet egy túra vezetője. A túravezető azonban ennél kicsit több. Ő is a csoport élén áll, és az utat mutatja. De ez az út kicsikét több, mint a gyalogösvény az erdőben.
Ez az az út, amelyen ha valaki elindul egy kicsit talán más világba juthat, hacsak átmenetileg is. Amikor kint vagyunk a természetben megszűnik a külvilág, megszűnnek a hétköznapok problémái, a nagyvárosok zaja, a minket körülvevő embertömegek zsivaja, helyette friss illatos levegőt szívhatunk be,
szemet-szívet gyönyörködtető látványban lehet részünk, és testünk felfrissülhet, lelkünk kitisztulhat. De vajon tudja-e ezt mindenki?

A feladat:
Ezért vagyunk mi, a túravezetők, hogy ezt a készséget amit mi már az élettől és a mi tanítóinktól megszereztünk, továbbadjuk. Azért, hogy megismertessük a természetet azokkal akik már megízlelték, és kicsit már a szívükbe is zárták. Hogy felkészítsük őket arra, hogy azt az érzést,
ami őket is hatalmukba kerítette, tovább tudják adni, és minél több embert hívjanak a természetbe.


Mi a cél?
Az erdők, rétek, hegyek, vizek világa, bár hatalmas, mégis sérülékeny, és védelemre szorul. Ahhoz, hogy hatékony védelmet tudjunk biztosítani környezetünknek, ezt minél több emberrel meg kell értetni, és erre a legjobb mód ha megszerettetjük velük a természetet: amit szeretünk, azt óvjuk is, ösztönösen.
A túravezető az, aki embereket visz sétálni, kirándulni, túrázni, közben rengeteg információt szolgáltat különböző helyekről, növényekről, állatokról, ezzel esetleg a további érdeklődés csíráját elültetve egyesekben. Ehhez pedig a természet szeretetén túl megfelelő tudásanyagra is szüksége van. Ezt a tudásanyagot lehet elsajátítani a Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ) keretein belül szervezett túravezető tanfolyamokon.

És holnap?
Inkább csak remények: hogy az aktív túravezetők jelenleg “maroknyi” csoportja megsokasodik majd annyira, hogy együtt az általuk vezetett csoportokkal minél többen ismerik meg hazánk természeti értékeit, és ezek védelmének szükségességét.

Nagy Sándor
túravezető, MTSZ vizsgabiztos